Regisztrációk származási hely szerint filmszámmal

Ez az oldal jelenleg a Jana Sarmányová-Kalesná által a kiadványban összeállított adatok összekapcsolásán dolgozik "Egyházi anyakönyvek Szlovákiában a 16. és 19. század között". Amit itt nem találsz, azt minden anyakönyv klasszikus oldalán kell keresned.

Ha információval rendelkezik az adott önkormányzat DSG-jével kapcsolatban, vagy javaslata van a fejlesztésre, írjon nekem.

Egyházi anyakönyvek az évszázadokon át

A mátrixok eredete

Az egyházi anyakönyvek vezetése a középkorban kezdődött. A keresztelések, házasságkötések és halálesetek első feljegyzései Európa egyes részein már a 14. században megjelentek. Ezen feljegyzések vezetése elsősorban vallási és adminisztratív jelentőségű volt. Például 1215-ben, a negyedik lateráni zsinat idején a papokat arra utasították, hogy pontosan vezessenek feljegyzéseket a házasságkötésekről, ami a házasságra vonatkozó egyházi normák betartását biztosította.

Fejlődés a 16. században

Az anyakönyvek hivatalos bevezetése azonban csak a 16. században történt meg. 1563-ban, a tridenti zsinat idején a katolikus egyház hivatalosan elrendelte minden egyházközség számára a keresztelők, házasságkötések és halálesetek anyakönyvének vezetését. Ez a szabályozás a reformációra adott reakció volt, és az egyházi ügyek igazgatásának egyszerűsítésére irányuló törekvés volt. Például Csehországban már a 16. században elkezdték vezetni az egyházi anyakönyveket, bár átfogóan és szisztematikusan csak a 17. században vezették azokat.

Állami nyilvántartások és a népesség-nyilvántartás vezetésének kötelezettsége

Kezdetek

Idővel, különösen a felvilágosodás és a 19. század idején, az államok elkezdték átvenni az irányítást a népességi nyilvántartások felett. Ennek okai elsősorban adminisztratív és politikai jellegűek voltak, mivel a pontos népességi nyilvántartás fontos volt adózási, katonai szolgálati és egyéb állami ügyek szempontjából.

Ausztria-Magyarország

Ausztria-Magyarországon (amely magában foglalta a mai Szlovákia területét) 1784-ben vezették be az egyházi anyakönyvek hivatalos dokumentumként való vezetésének kötelezettségét. Ez a lépés II. József reformjainak része volt, amelyek célja a birodalom igazgatásának központosítása és racionalizálása volt. Az iratokat két példányban kellett vezetni – az egyik példány a plébánia levéltárában maradt, a másikat pedig az illetékes állami hatóság levéltárába küldték.

20. század

A szlovák anyakönyvi hivatalok végleges állami átvétele Szlovákiában csak az első világháború után történt meg. 1918-ban a Csehszlovák Köztársaság úgy döntött, hogy az egyháztól független állami anyakönyvi hivatalokat hoz létre. Ez a folyamat 1950-ben fejeződött be, amikor Csehszlovákiában új törvényt fogadtak el az anyakönyvi hivatalokról, amely biztosította, hogy a születési, házassági és halálozási nyilvántartásokat kizárólag az állami anyakönyvi hivatalokban vezessék.

Jelenlegi helyzet

Manapság a városi és önkormányzati hatóságok vezetik a lakossági anyakönyveket. Ezek a nyilvántartások nemcsak a lakosság nyilvántartására szolgálnak, hanem különféle jogi és közigazgatási célokra is, például öröklési eljárásokhoz, szerződések megkötéséhez és egyéb jogi aktusokhoz. Az állami anyakönyvek hivatalos dokumentumoknak minősülnek, és teljes jogi erővel rendelkeznek. Az egyházi anyakönyvek eredeti példányait regionális levéltárban őrzik. Digitalizált másolataikat a familysearch.org.

Következtetés

Az anyakönyvek történelmi fejlődése az egyháztól az államig a közigazgatás fokozatos szekularizációjának és központosításának példája. Míg az egyházi anyakönyvek főként vallási és közösségi igényeket szolgáltak, addig az állami anyakönyvek ma fontos szerepet töltenek be a közigazgatásban és a jogi ügyekben.